Ardawir harcosai

Figyelem! Jelen oldal a www.ardawirharcosai.vilaga.hu szerepjátékos oldalhoz tartozik! Útmutató az említett oldalon!
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Cally: a sivatagi barlangok útvesztője

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Pént. Jan. 09, 2009 11:13 pm

Cally városát a helyi lakosok csak úgy nevezik, mint a sivatagi barlangok nagy útvesztője. Hosszú, kacskaringós járathálózatok futnak Cally és Ursa városa alatt, melyben nem egy buzgóvágyú kalandor tévedt el és lelte halálát. A városka melletti, perzselő sivatagi homokban beágyazva, ártatlanul várják az arra tévedőket, hűs árnyékkal kecsegtetve, majd kíváncsiságot és kalandvágyat hintve a gyanútlan utazók szívébe és lassú halált hozva rájuk ragadja el a lelkeket. Azt rebesgetik, földalatti ádáz rémségeknek adnak otthont, akik a Sötét Úr szolgái és titkon sötét erőiket élesztgetik újjá, hogy egy szép napon káoszba taszítsák a Népek Szövetségét. Akár mendemonda, akár nem, rengeteg kíváncsi és tudatlan lelket vonz magához ez a halálos látványosság.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Szomb. Dec. 12, 2009 9:42 pm

Csurog rólam a víz, egész testem verejtékben úszik. A kegyetlen déli nap rám szegezi perzselő sugarait és a homok is egyre forrósodik a talpam alatt. De én csak megyek, bágyadtan lépdelek előre valahol a sivatagon túli Cally városa felé. Barátom szavai járnak a fejemben. Yondarh nem tartotta jó ötletnek, hogy úgymond kipróbáljam magam a sivatagban, de én persze most is makacs voltam.
-Meg tudom csinálni!- néztem határozottan társam szemébe, mire ő szólt volna, de én leintettem.- Menjetek csak előre és a városban találkozunk!- ezzel elváltunk. Én gyalog, míg Yondarh Feketegyöngy hátán elindult útnak.
Már harmadik napja bolyongok ezen a sík terepen, ahol nemhogy vizet, de még árnyékot sem találni! Lábaim egyre gyengébbek, szédelegve trappolok, ráadásul a kulacsom is kiürült és egyre csak melegebb van. Már azt hiszem itt a vég és itt pusztulok, mikor egy fekete lyukat látok meg a földben.
~Talán csak délibáb...- de azért közelebb botladozom. A bejáratnál nedves, hűs szellő fut végig a kiszáradt bőrömön. Furcsa euforikus érzés kerít hatalmába és gondolkodás nélkül elkezdek leereszkedni a sötét mélységbe. Fejem kótyagos a hirtelen változástól és a fülem is zúg, szeretnék már a hűvös barlangban lenni, mert már hallucinálok is.
~Hallucinálok?- torpanok meg. Mintha hangokat hallanék. Fülelek, és tényleg valamit hallok odakintről a sivatag felől. Nem mozdulok. Vajon tényleg csak képzelődöm vagy van odakint valaki vagy valami!?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Szomb. Dec. 12, 2009 10:48 pm

Már megvolt egy jó fél napja, hogy a sivatag kellős közepén bolyongott. Lassú, de erőteljes léptekkel tapodta a puha, omlós homokföldet, néha-néha erősebben meglendítve lábát, be ne ragadjon a porrengetegbe. Hosszú, fekete csuhaszerű ruházatának nagy csuklyáját félig a fejére csapta, csakhogy megvédje szemeit és orrát az olykor-olykor felerősödő homokvihar elől. Csuklyája alatt nem látszott, ám igen morcos hangulatában volt.
- Óh, te gyíkagyú! Ha megtalállak, esküszöm... - ekkor egy újabb nagyobb szellő söpört végig a tájon, majdhogynem leborítva a lényt a lábáról. Csuklyája ekkor leomlott vállára, s csak ekkor várt láthatóvá, miféle lény is ő valójában.
- Nava! Naaavaaaa! - kiáltozta ismét hosszú hallgatás után, majd megint mérgelődni kezdett.
A homokvihar egyre erősödött, ideje volt most már valami biztosabb menedék után nézni. Micsoda szerencse, nem messze egy homokba süppedt üregféleség feketéllett a homoktengerben. Remélem, lesz neki is annyi esze, hogy valahol meghúzza magát a vihar elől, sóhajtott, majd szapora léptekkel igyekezett az üreg felé.
Az üreghez érvén minden gondolkodás nélkül bevetette magát a hűs odúba - bár lehet, hogy ezt mégsem kellett volna. Sötét volt ugyan és hűvös, de nem volt egyedül. A semmiben egy csillogó szempár villant fel, mely egyenesen rá szegeződött. Hatalmas kiáltást hallatva szökkent hátra.
- Vissza, te szörnyeteg! Vissza! - szegezte neki hosszú, mesterien faragott varázsbotját, melynek hirtelen kigyulladó fényei mellett egy másik, emberszerű teremtmény vélt felfedezni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Szomb. Dec. 12, 2009 11:21 pm

Még pár pillanatig várok. A forró sivatag felől szűrődő hangokat elnyomja a hirtelen felélénkülő szél sziszegése.
~Talán tényleg csak képzelődtem…- ráncolom össze a homlokom. Kezd kitisztulni a fejem, de a testem még mindig izzik a rengeteg napfénytől, amit elnyelt, de a párás, hűvös barlangi levegő hatására kiráz a hideg. A fogaim össze-össze koccannak a kísérteties néma csendben és hangjuk halk visszhangként fut végig a falakon.
Kezdem visszanyerni az erőm. Zsibbadt lábaim és elernyedt kezeim új erőre kapnak, ahogy egyre jobban érzem magam az árnyékos barlangban. Lassan a szemem is kezd hozzászokni a sötét helyiséghez így pár lépéssel beljebb megyek és a járat tátongó mélységét fürkészem. Aztán a fütyülő szél hirtelen elcsendesül egy fekete alak áll az üreg bejáratánál.
-Yondarh?- kapom oda a tekintetem, aztán a következő pillanatban egy izzó varázsbottal találom szemben magam. Gyorsan rájövök, hogy nem a barátom indult a keresésemre, hanem egy idegennel állok szemben, aki ráadásul helyzeti előnyben is van, mert az én fegyvereim még mindig a hüvelyükben vannak.
-Nyugi!- szólalok meg, de azért a kezeimmel lassan, feltűnés mentesen a fegyvereim után nyúlok.- Nem kell azzal a bottal hadonászni, még a végén kiszúrod a szemem vele!- fintorgok, mert egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen váratlanul csöppent ide és sikerült engem védtelenül, felkészületlenül érnie.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Szomb. Dec. 12, 2009 11:48 pm

Néhány pillanat erejéig merev szoborként ácsorgott az immár jól kivehető Elffel szemben. Nem tűnt ellenségesnek, inkább meglepettnek - nem csoda ő maga sem reagált volna másként egy ilyen helyzetben. Ám mikor meglátta, hogy az Elf leányzó az övén lógó, csillogó fegyver után nyúl, ismét bizalmatlanul lengette meg heves fénnyel vibráló botját.
A helyedben nem tenném... - mondta lassan, artikuláltan, bár nagyon jól tudta, a szavakat nem követnék tettek, hisz ő maga sincs felkészülve egy harci helyzetre. Csak állt mereven, kissé bután, várva, mi történik...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 12:15 am

-Jól van, jól van...- forgatom a szemem, majd lassan megadóan felemelem a kezem.
~Lényegében a puszta kezes harcban sem vagyok rossz, ha arra kerülne a sor.- veszem sorra a lehetőségeim. Aztán a pislákoló fényben jobban szemügyre veszem az idegent. Egy fiatal dragzor nő, fekete, mágusokra jellemző öltözetben. Arca nyugodt, nem tűnik fáradtnak, kiszáradtnak.
~Valószínű nem régóta járhatja a sivatagot vagy csak jobban bírja ezt a fajta terepet...-tűnődöm. Majd össze szedem magam és most már tiszta fejjel, magabiztos hangon szólalok meg:
-Ki vagy és mit keresel itt?- kissé nyersebbre sikerült a kérdés mint illő lenne, de nem szívelem ha bármit is rámszegeznek.
~Tulajdon képpen ki vagyok én hogy kérdőre vonjam, hogy miért jött be ide a hűvösre a szélvihar és a forróság elől.- de most már nem szívhatom vissza, meg tényleg kíváncsi vagyok hogy hogyan került ide, ahol még a Sivatagi fürkész sem él meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 10:59 am

Némi megkönnyebbüléssel veszi, hogy az idegen letesz a fegyvereihez való hozzájutás kísérletéhez, bár még így sem mondhatja magát biztonságban - lehet, hogy kézi tusában még erősebb és elég maga részéről egy óvatlan pillanat és már a földre is vihetik. Nem ez lenne az első eset.
Mikor kicsit más felé terelődik a téma, a kíváncsiság felé, kicsit lejjebb engedi botját, de fél szemmel még mindig a leányzó kezeit fürkészi.
- A nevem Asynn és keresek valakit, aki jó néhány nappal ezelőtt vágott neki a sivatagnak... az ostoba... én mondtam neki, hogy... - érezte, olyan érzelmeket vett a szájára, amit idegen előtt nem kéne ecsetelnie. Krákogott egyet, majd ismét az Elf kezeire összpontosított. Az egyre erősödő homokvihar egy erős szellője hirtelen bekapott az üregbe, mely pont telibe kapta a vele háttal álló Dragzor lányt és minden finomkodás nélkül a földre teperte. Olyan váratlanul érte, hogy esés közben még botját is elejtette, mely az idegen mögé gurult. Vicsorogva nézett fel, majd ösztönösen féltve őrzött tárgya felé kapott, ám az Elf lány gyorsabbnak bizonyult...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 2:09 pm

Bár látszólag megadtam magam, azért még mindig bizalmatlanul figyelem a dragzor lányt, aki láthatóan megkönnyebbül hogy nem tanúsítok ellenállást. Még magamnak is nehéz bevallanom, hogy se kedvem, se erőm e kimerítő sivatagi túrám után harcolnom. Inkább várok. Várom a lány válaszát és majd meglátom mi sül ki ebből, de addig is jobb ha résen maradok nehogy újabb meglepetés érjen!
A lány bemutatkozása után egy hirtelen széllökés kibillenti az egyensúlyából és egyenest a lábaim elé esik. Egy újabb váratlan esemény, de ez már nem ér felkészületlenül. Hátrálok, a szemem eltakarom a por elől ami örvénylik, majd tovatűnik a fal repedései között. A következő pillanatban arra leszek figyelmes hogy a dragzor varázsbotja a hátam mögé gurul, én pedig reflex szerűen utána kapok. Mikor a magasba emelem meglátom a lány dühös arcát, de a szemében rémület bujkál.
~Itt az esély, hogy én irányítsak!- mosolyodom el halványan.- Mert milyen harcos is lennék ha csak úgy megadnám magam..?- aztán belenézek a lány szemébe és valami furcsa érzés kerít hatalmába. Aztán döntök: Bizalmat szavazok neki. Így felé nyújtom a díszes botot és most megpróbálok barátságos hangnemet megütni:
-Tessék! Egyébként Auróra vagyok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 2:51 pm

(narratív váltás, bocsánat ^^)
Dühös voltam, hisz azt hittem, az erő és előny mérlege a másik fél javára fordul, ám ehelyett valami más történt. Ahelyett, hogy ellenfelem megfenyegetett volna vagy ellenem fordította volna erőmet, bizalmat adva visszanyújtotta nekem a botomat. Nagyon meglepődtem és ez igencsak kiült az arcomra, mivel nem erre a reakcióra számítottam.
Leporolom magam, meglengetem szárnyaimat, csakhogy minden csiklandozó porszem kihulljon ruhám alól. Ezután a felém nyújtott botra vetem tekintetem. Próbálok durcás arcot vágni, de valahogy most nem és egy gyors mozdulattal elkapom a lány kezéből becses tulajdonom.
- Köszönöm - mondom végül, hisz mégsem vagyok az a hálátlan fajta, csak nem tetszett, hogy ilyen körülmények között kellett bemutatkoznom.
- Auróra? - nem véletlenül ízlelgetem nyelvemen eme nevet - Olyan ismerős a neved... de ahogy látom, nem idevalósi vagy. Az itteni Elfekre nem igazán jellemző a Malakilbeli tradicionális viselet...
Mielőtt még a leányzót szóhoz engedném jutni, erősen megmarkolom botom és néhányat koppintva végével a földre, egy pattogós kis igével halvány fényt hozok környezetünkbe, hogy még inkább felmérhessük egymást...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 4:32 pm

(Semmi gond! Smile Mint láthatod én se kapkodok Razz)

Türelmesen várom, hogy a lány felálljon a földről és visszavegye fegyverét. Láttam rajta, hogy vívódik.
~Ezek szerint ő is ugyan úgy van ezzel a helyzettel mint én...- fut végig az agyamon miközben a dragzor varázslónő kiveszi a pálcát a kezemből. Próbálok kedvesen mosolyogni és kimutatni, hogy nincs mitől tartania, főleg nem tőlem. Míg a lány a nevem ismerőségén gondolkozik, addig közelebb megyek a kijárathoz, hogy biztos ami biztos megnézzem nincs e odakint még valaki, de tekintetem csak a tomboló szélvihar homokfalába ütközik. Meglepetten hallom, hogy Asynn-nak ismerősen cseng a nevem.
~Vajon hol hallhatta a nevem?- hunyorgatok a porba, mikor fény gyulladt mögöttem. Visszafordultam és láttam, hogy a lány varázsolt némi világosságot a sötét üregünkbe, mire egy szűk járat bontakozott ki a homályban.
-Tényleg nem vagyok ide való.- vonom meg a vállam.- Épp átutazóban vagyok... de az tuti, hogy jobban kedvelem az erdőket mint a pusztákat!- pillantok a sivatag felé, majd a fekete járatot veszem szemügyre.
-Én Cally városa felé tartok. Szerinted a föld alatti járatok elvisznek arra?- nem tudom miből gondolom, hogy ő ezt tudja, csak valahogy úgy érzem ő otthonosabban mozog ezen a vidéken mint én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 5:00 pm

Ahogy elnézem Auróra kicsit tanácstalan arcát, úgy vélem, semmi okom attól tartani, hogy ártani akarna nekem. Jól sejtettem, hogy nem idevalósi.
A varázsbot végén ülő halványkék kő vibrálásában egy hosszabb járat szája bontakozik ki, amire a lány rá is kérdez.
- Azt hallottam, Cally városa alatt terjedelmes barlanghálózatok vannak, nem egy zsákutcával és meglepetéssel! De még sohasem jártam bennük. Egyébként én is város irányába tartottam, amikor elkapott a vihar. Merem remélni, hogy társam már ott van, épen és egészségesen... - ismét rám tör a bosszankodás, de még így is eléggé kihallatszik hangomon az aggódás.
Amíg nem ül el a vihar, addig nem tudok továbbmenni, morfondírozok magamban. Ha nem tudok mihamarabb továbbmenni, sok időt vesztek...
- Az itteni viharok szeretnek sokáig elidőzni a felszínen, szóval még egy jó darabig nem tudunk felmerészkedni - vonom le a következtetést, immár hangos szavakban. Mondanám neki, ha gondolja, egy darabig mehetünk együtt, amíg nem találok egy felszínre vezető mellékjáratot, de nem tudom, hogy reagálna rá - lehet, hogy tolakvásnak venné, ezért inkább még nem mondok semmit, csak várom, ő mit von le következtetésként a helyzetünkről...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 5:42 pm

-Mi is különváltunk a társaimmal… de ez az én hibám, én makacskodtam, hogy át tudok kelni a sivatagon…- szegezem le a tekintetem és szórakozottan rugdosok egy kis követ.- Persze megint neki lett igaza, hogy vonzom a zűrös helyzeteket.- erőltetek egy mosolyt az arcomra mikor ismét Asynn-ra pillantok. A világért sem ismerném be, de hiányoznak a barátaim! Ajkaim egy mély sóhaj hagyja el, de gyorsan összeszedem magam. Minél előbb a hátam mögött akarom hagyni ezt a sivár és lehangoló vidéket.
Pár lépéssel közelebb megyek a barlangrendszerbe vezető alagúthoz.
-Inkább a járatok, mint a perzselő nap szikkasztotta homok a számba…- fintorgok, ahogy elképzelem a fenti időjárást. Egy cseppet sem fűlik hozzá a fogam!- ...Nincs kedvem itt várni míg az istenek kegyesek lesznek hozzám, hogy fent folytathassam az utam a város felé. Neked?- nézek kérdőn vissza a dragzorra, aki láthatólag még nem döntötte el mit is tegyen. Hogy nyomatékosítsam a döntésem elindulok a sötét alagútba, de pár lépés után visszafordulok és könnyed hangon így szólok:
-Nem jössz velem? Hisz több szem mégis csak többet lát!- nem tudom miért, de úgy remélem velem tart, mert még mindig az-az érzésem, ő kivezethet a sivatagi barlangok nagy útvesztőjéből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 5:54 pm

Csendben hallgatom Aurórát és belegondolok, hogy egy cipőben járok. Én is hibás vagyok, amiért egyedül engedtem el társamat a terepszemlére. Lehet, hogy fölöttem jár az akadémián, de ez semmit sem jelent! Bármikor, bárhol baja eshet - és ha ez megtörténik, csak én leszek érte a felelős!
Tépelődésemből Auróra falak között visszhangzó hangja zökkent vissza a jelenbe, aki már tett is néhány lépést az üregbe, így szemeim hiába keresik őt.
- Én? - teszem fel a bugyután hangzó kérdést, mintha arra várnék, hogy valaki más felel a nekem feltett kérdésre - Öööö... persze... megyek - hisz nincs más lehetőségünk.
- De csak óvatosan - figyelmeztetem magunkat még a nagy kaland előtt - Nem tudhatjuk, mi vár ránk ebben a labirintusban...
Azzal odalépek az Elf oldalára és együtt lépünk be a sötétségbe, kezemben a még mindig pislákoló bottal...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 6:12 pm

-Ugyan már, ki merne belekötni egy harcosból és mágusból álló duóba!?- vigyorgok a lányra, mert ahogy mellém lép visszanyerem önbizalmamat. De azért tanulva a hibámból kicsatolom a fegyverem, hogy bármikor kiránthassam a hüvelyéből.
Alig pár méter megtétele után máris egy útelágazáshoz értünk.
-Várj csak!- nyúlok a szíjamhoz rögzített tarisznyámhoz és a varázspálca fényében egy vakítóan csillogó kerek tárgyat halászok elő belőle. Kinyitom az tájolóm arany fedelét és hunyorgatva figyelem a sebesen pörgő nyilacskát. Türelmesen várok, de a nyíl csak nem akar megállapodni. Mikor látom, hogy a tájolóm most nem segít, visszacsúsztatom a helyére, majd tanácstalan arccal a lányhoz fordulok.
-És most merre?- nézek Asynn-ra, hátha neki van valami megérzése.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 6:34 pm

Hallván a lány biztató szavait, végre én is elmosolyodom és némiképp nagyobb önbizalommal lépek be a már szinte fojtogató sötétségbe. Ahogy távolodunk a bejárattól, egyre erősebben kezdem markolni botomat, azonnali támadásra készen, hisz hallottam már egyet s mást ezekről a földalatti barlangrendszerekről. És hát ki ne ismerné azt a mondást: "Jobb félni, mint megijedni..."
Ám alighogy nekiindultunk, máris egy elágazás szakította félbe magabiztos menetünket. Auróra tanácstalanság helyett azonnal az egyik szütyőjében keresgélt és hamar elő is húzott valamifél iránytűt. Nagyon szép volt; nem arany bevonatú volt, maga az egész tájoló aranyból készült.
- Ejha! - jegyeztem meg félhangosan, hisz ilyen ritka kincset nem mindennap lát a Dragzor!
Ám amilyen szép volt, most annyira hasznavehetetlen. A lány kérdően tekint rám, amire én már tudom a választ.
- Az itt lent működő erők nem a mi oldalunkon állnak. Ennek a mágikus tárgynak most nem vehetjük hasznát... de én talán segíthetek!
Azzal megragadom a nyakamban lógó medált. Egy fog. Auróra igazán érdekesen meredt rám, mikor megmutattam neki a láncon lógó sárkányfogat - gondolom, valami látványosabb dolgot várt.
Amint megérintettem a fogat, az hevesen vibrálni kezdett, mely még a botom fényerejét is felülmúlta. A vibrálásból csakhamar egy alaktalan kékesfehér jelenség kúszott elő. Ide-oda cikázott, változtatta az alakját, mígnem egy kedves sárkányszerű lény nem lett belől.
- Ő az én Védőszellemem: Hnuu - mutattam be Aurórának kis kedvencem, aki máris a lány lábai körül cikornyázott.
- Erre most nincs időnk! - simogatom meg pajkosan az aurasárkány pikkelyes állát, majd kiadom neki a feladatot: mérje fel gyorsan a járatokat. Szellemalakjában könnyedén cikázik a tömör falak között, így egyszerre mindkét járatba betekintést nyerhet.
- Na indulás! - azzalel is tűnik az egyik járatban. Ám alig telik bele pár perc, máris vészjósló bődülés visszhagzik ki az egyik járatból.
- Hnuu! - kiáltok fel rémülten, majd közvetlenül a járatok elé szaladok.
- Melyik az? - kérdem magamtól és egyben Aurórától is, miközben idegesen kapkodom fejem egyik járat szájáról a másikra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 7:10 pm

-Szép... csak elég önfejű egy iránytű...- vonok vállat, de azért szeretetteljes óvatossággal csúsztatom a helyére. Mert igaza lehet a dragzornak, hisz ez a kis bűvös tárgy már sokszor mutatott nekem helyes irányt. Sajnos most nem tud segíteni, de hát az nem újdonság, hogy egymagam kell kimásszak a csávából.
~De olyankor ott vannak a barátaim és legalább most sem vagyok teljesen egyedül...- biztatom magam.
Aztán Asynn kezébe veszi az irányítást, a nyakában lógó sárkányfogat hívja segítségül. Először nem értem mit akarhat vele, hisz az én Sslik-fog nyakékemre asszimilálok, de mikor egy szellemsárkány bontakozik ki a szürkeségben azonnal megértem.
-Védőszellem...- suttogom, mikor a sárkány körbecikázik a lábaim között.- Még sosem láttam igazi védőszellemet. Szia Hnuu-t.- próbálom megsimítani, de az én ujjaim nem tudják megérinteni. Kellemes melegség tölt el ahogy látom Asynn és Hnuu-t közötti szoros köteléket és önkéntelenül összehasonlítom ők és az én barátom kapcsolatát.
Közben a dragzor lány elküldi felderítő körútra a szellemsárkányt, akinek ragyogó kék körvonalait nemsokára el is nyeli a járatok koromsötétje.
-Az én fegyverhordozóm is egy sárkány... Már nagyon régóta jó barátok vagyunk...- mondom csendesen, miközben azt figyelem hol tűnik fel a sárkány cikázó alakja. Barátaim utáni vágyódásomból egy üvöltő hang ráz fel.
-"Melyik az?"- rohan a járatokhoz Asynn, és én automatikusan követem.
-A jobb!- mutatok arra amerről a hang jött, de mielőtt a lány berohanhatna elkapom a kezét.- Várj! Nem kéne fejvesztve berohannunk a sötétbe. Lehet hogy csapda!- bármilyen hihetetlen, de én lepődöm meg legjobban a saját szavaim hallatán, ugyanis nem a hidegfejűség az erősségem!
-Hnuu-t tud magára vigyázni!- nézek komolyan a lány szemébe. Várok pár pillanatot, hogy lehiggadjon. Elengedem a lány kezét, majd előrántom a fegyvereimet.
-Oké, most már mehetünk és ne csinálj semmi meggondolatlanságot különben mind hárman itt veszünk. Akkor pedig nagyon megharagszom!- kacsintok bátorítóan a lányra majd kimért léptekkel elindulok előre a jobb oldali sötét járatba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 7:38 pm

Amint kimondja Auróra a "bűvös szót" én már iramodok is a jobb oldali járat felé - pontosabban iramodnék, ha nem ragadja meg a kezem és ránt vissza maga mellé.
- Csapda? Biztos vagy te ebben? - kételkedek, ám miután elhagyják számat ezek a szavak, mégsem tűnik annyira lehetetlennek, hisz ez a hely maga az alattomosság fészke, bármi kitelik belőle! De igaza van újdonsült társamnak: Hnuu tud vigyázni magára, végül is hány szorult helyzetből jöttünk ki együtt győztesen, s előtte szinte nincs lehetetlen!
Végül Auróra megadja az engedélyt az indulásra. Bízom tudásában és rátermettségében, melyet leginkább az arcán ülő tapasztalatok nyomai mutatnak. Ő harcos, neki ez az élete, sokkal jobban tudja, mikor minek van itt az ideje.
- Majd igyekszem - felelek hasonló huncutsággal hangomban, s kimért léptekkel indulunk meg a jobb oldali járatba.
A járat még sötétebb, mint ami eddig a megtett szakaszt jellemezte, még a botom fénye sem elég erős ahhoz, hogy rendesen megvilágítsa az előttünk levő utat. Ahhoz viszont nem kellett fény, hogy megállapítsuk, az út enyhén lefelé lejt, s minden egyes lépéssel egyre beljebb hatolunk a homoktenger alatti kusza rendszerben.
- Érzed ezt a kesernyés szagot? - bukott ki belőlem hirtelen, mely kijelentésem újabb ferde pillantásokat eredményezett. Kesernyés szag, kicsit furán hangzik, de nem egy Magi(tanonc) számára. Ez a szag egyértelműen a fekete mágia jelenlétét érzékeltette, melynek felismerését már az alapoknál megtanítják a Mesterek a kezdő tanoncoknak.
Váratlanul halvány fény jelenlétét érzékelem a távolban.
- Hnuu?! - ragad el ismét a hév és gyorsabb léptekkel elrugaszkodom Auróra mellől, bár figyelve lábaim elé, nehogy elessek. Hallom mögöttem az Elf lassításra felszólító szavait, de képtelen vagyok engedelmeskedni nekik. Engem csak egy valami érdekel: viszontlátni Hnuu-t, méghozzá épségben!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 8:16 pm

-Kesernyés szag?- nézek értetlenkedve az lányra. Beleszimatolok a barlang járatának levegőjébe... de csak büdös, dohos szagot érzek. Látom alkalmi társamon, hogy nagyon nem tetszik neki valami, így én is még óvatosabb leszek. És bár nem vagyok mágus, mégis valahogy megérzem ha negatív energia vesz körbe, de ez inkább csak olyan hatodik érzék és amúgy is mindig hallgatok a megérzéseimre, mert sok csávából kihúztak már!
Minden lépés előtt megbizonyosodom arról, hogy nem épp egy szakadékba sétálok. Vállammal a járat falát súrolom, hogy oldalról se legyek védtelen és minden lépés után fülelek, hogy nincs e valami mozgás mögöttünk. Épp hátrapillantok, mikor Asynn felkiált:
-"Hnuu?!"- sajnos ismét sikerült meglepnie, most is ő volt a gyorsabb és sikerül eliramodnia mellőlem.
-Ne! Együtt kell maradnunk. Védenünk egymás hátát!- vetődöm a lány után, de elszámítom magam. A járat lejtős alján a hirtelen mozdulat és egy kiálló kő jóvoltából elvesztem az egyensúlyom.
-Vigyáááázzz...- kiáltottam Asynn-nak, nehogy őt is elsodorjam magammal. Fegyvereimet szorítva, hason csúszva teszem meg az utat egészen a járat végéig...
~Azt hiszem beüthettem a fejem és elájulhattam.- gondolom miközben csukott szemmel fekszem és iszonyúan lüktet a fejem. A fájdalom dübörgő hangja között halk hangok szűrődnek el a tudatomig. Megpróbálom kinyitni a szemem, de hirtelen elvakít valami fakó, mégis erős fény.
-Asynn?- mondom kissé összeszorított fogakkal mert belenyilall a fejembe a fájdalom, ahogy megpróbálok felülni. Még mindig alig látok, de egy sötét árnyék kezd kirajzolódni, mire én magam elé rántom a fegyvereim, de a sötét alak egyre csak közelebb jön hozzám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 8:40 pm

Nem is tudtam, mekkora butaságot is tettem, míg meg nem láttam a következményét. Auróra megsérült, én pedig egy ismeretlen veszély elébe kerültem. Ahol eddig a fény pislákolt, most hirtelen minden világosság eltűnt, s csak magam maradtam, a szinte semmit sem érő botom fényével.
- Hnuu? - remegő hangon szólongatom Védőszellemem, aki nem felel hívásomra. Oldalra nézek, majd ismét előre, mire előttem termed egy termetes árny. Fülrepesztő bődülést hallat, majd egy jól irányzott ütéssel a mögöttem lévő falnak taszít. Iszonyatos fájdalom járja át testem, torkomat érdes, sziszegő hang hagyja el.
- A szárnyam - sziszegem majdhogynem könnyezve. Próbálok mozgatni sebesültnek vélt tagomat, mire ismét felsziszegek. Semmi kétség, sikerült röpképtelenné tennem magam. Ám ez még hagyján!
A lény, mely az imént majdhogynem elintézett, most semmibe sem véve eltrappol mellettem, egyenesen Auróra irányába. Fogalmam sincs, hogy vehette észre a földön fekvő lányt és miért épp őt akarja, de egy biztos: helyre kell hoznom, amit elrontottam!
- Hagyd őt békén! - kiáltom dühödten, majd nagy nehézségek árán felülkerekedvén a fájdalmon, a hatalmas árny elé szökkenek. Védekező állásba dobom magam, majd várok. Ez utóbbi nem tartott túl sokáig, hiszen az az ismeretlen valami máris támadásba lendült, de ezúttal már felkészültem rá. Varázsbotom nagy fénnyel villant fel, mihelyst egy erős ütéssel hárítottam az első csapást. Igaz, nem sebeztem meg vele az ellenfelünket, de a fény rá gyakorló hatása adott annyi időt, hogy bajtársam segítségére siessek.
- Itt vagyok! Gyere, állj fel! - segítem fel Aurórát, miközben ismét torkomban dobog a szívem. Annyira sajnálom. Neked volt igazad., hangzanak mélyen bennem a ki nem mondott, fájó szavak.
Nem tudom egyenes irányba tartani botom, ezért még mindig nem látjuk, miféle ocsmánysággal is van dolgunk és azt sem, hol van, ám a döngő léptek erősödése elárulja, hogy felénk közeledik.
- Hnuu! HNUU! - kiáltok torkom szakadtából, de ekkor már vészesen közel hallom magunkhoz a rémet. Nem tehetek mást, egy védőigét bocsátok magunk köré, ám nem olyan erősre sikeredik, mint kellene - csupán néhány nagyobb ütés és biztos szerte foszlik...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Vas. Dec. 13, 2009 9:17 pm

-Mi történik?- kérdezem nyögve Asynnt amikor felállít a földről. Társam nem mozdul, csak riadtan szólongatja a védőszellemét. A fejem még mindig zúg, de mégis egy furcsa csoszogó hangra leszek figyelmes, amit egyre közelebbről hallok. A lány valamit motyog mire egy védőburok húzódik körénk. Ezt én csak abból sejtem, hogy egy hatalmas sötét alak ugrik ránk, de visszapattan a semmiről és az üreg fekete gyomrába veszik.
Összeszorított ajkakkal várom hogy mi lesz, még levegőt sem merek venni, mert a sajgó fájdalomtól így is sípol a fülem. Aztán oldalra pillantok és két égő szempár mered rám a sötétségből.
-Ez meg mi?- kocogtatom meg a dragzor lány vállát. Sok lényt láttam, de azt hiszem ez eddig kimaradt a repertoárból! Aztán hirtelen a fejfájás kis apróságnak tűnik, a kezem ürességéhez képest.
-A fegyvereim...- szólalok meg elfúló hangon, de nincs időm jobban bepánikolni a védtelenségem miatt, mert egy jókora rinocéroszhoz hasonló tüskés lény vágódik a burokhoz, ami szikrázva repedezni kezd a súlya alatt.
-Gyere! El kell tűnnünk innen!- indulnák meg, de Asynn meg sem mozdul.- Mire készülsz?- sürgetem ahogy a repedés egyre kezd elterjedni, mert bárhogy is sajog a fejem, kész vagyok a harcra!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Hétf. Dec. 14, 2009 12:52 pm

A gyengülő védőburok mögött egyre hevesebben kezd verni a szívem, mihelyst én is megpillantom a sötétben vibráló, gonosz szemeket. Aztán maga a szemek gazdája is megmutatkozik: egész testével nekilódul a mágikus buroknak, ami meg is adja magát a roppant erőkifejtésnek és szép lassan repedezni kezd.
- "El kell tűnnünk innen!" - hallom Auróra szavait, ám én nemhogy nem reagálok, meg sem mozdulok rá. Félelmetes ez a szörny, nagyon hasonlít egy olyan lényre, amit egyszer egy képes könyvben láttam. Talán Mragdorr volt, de nem ez a lényeg.
- A menekülés itt a biztos halált jelentené, nem jutnánk messzire... de várj! - Varázsló volnék, vagy mi a szösz?!, tettem hozzá, persze ezt már csak magamban.
- Húzódj mögém! - vettem át hirtelen az irányítást (ami még engem is meglepett, hisz nem vagyok az a vezető fajta), és a mágikus burokban egyre növekvő repedésre koncentráltam. Kezeimet a magasba emeltem és skandálni kezdtem.
- Zundela, zundela thé! - erre varázsbotom ismét felizzott, de a támadás még váratott magára. Ha végleg megtörik a varázs... csak gondolnom kellett rá és abban a pillanatban és a mágikus burok szerte is foszlott a sötétben. A lény csak erre várt, s újabb elsöprő erejű támadásnak lendült. És én is csak erre vártam; ráirányítottam botomat és elsütöttem. Sikerült akkora energiát vinnem a támadásba, hogy a lény ledőlt a lábairól - de ez még nem jelentett előnyt. Újabb igét idéztem meg, amely a mennyezetről lelógó gyökerekre és indákra hatott. A vaskos szárak hirtelen elkezdtek tekeregni és szavamra megindultak az ellenfél ellen. Odakúsztak hozzá és erősen körbecsavarták a testét, így képtelen volt talpra állni.
- Ez az! - örültem magamnak az újabb, sikeres mágikus támadásért, ám az örömködés nem tarthatott sokáig. A szörnyeteg hevesen küzdött a rá tekeredett gyökerek ellen, amik végül nem tudtak ellenállni annak vadságának, s jól hallható reccsenések és szakadások közt hulltak le a szörny testéről.
- Na most tűnjünk el! - ragadom meg Auróra karját. Visszafelé már nem mehetünk, így gyorsan elsuhanunk a lény vonagló teste mellett és ahogy csak lábaink bírják, rohanunk, miközben a távoli döngető hangok azt sejtetik velünk, hogy a lény ismét mindjárt talpon lesz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Hétf. Dec. 14, 2009 8:57 pm

Tágra nyílt szemekkel meredek Asynn-ra a sötétben, aki valami oknál fogva meg sem moccan.
~Miért nem mozdul már!- toporgok a lány mellett minden idegszálammal a menekülésre összpontosítva, miközben próbálom tompítani a fejemben lüktető fájdalmat. Aztán a társam azzal érvel, hogy a menekülés nem jó ötlet, de én úgy gondolom, felcsalhatnánk a felszínre a lényt, ahol talán mi kerülnénk lépéselőnybe. De gondolataimat nem követik kimondott szavak, mert a védőburok hirtelen eltűnése belém folytja a szót.
-„Húzódj mögém!”– suttogja a dragzor lány. Nem kell kétszer mondania, azonnal engedelmeskedem, aminek főképp a fegyvereim elvesztése az oka. A következő pillanatban a sötétből egy hatalmas árnyék veti ránk magát. Asynn felkészült és egy jól irányzott energialökettel ledöntötte a lábáról a teremtményt. A lény fújtatva terült el, de a lány még nem fejezte be a lefegyverző támadást. Miközben ő vaskos indákat teremt a barlang padlójából addig én lázasan meresztgetem a szemem, hogy megleljem elvesztett fegyvereimet. Hunyorgatva fókuszálok, de nem látom az ezüst pengék fényét a feketeségben.
~Mi lesz ha nem találom meg őket? Mennyi párbajt nyertem és hány viadalban arattam győzelmet velük…- kerít hatalmába a pesszimizmus.- Persze ezen harcaim mind jól szervezett versenyek voltak ahol bírók fújták le a meccset, de ezt most más! Csak magunkra és egymásra számíthatunk, mert ez a lény nem áll le egy füttyszóra.
-„Na most tűnjünk el!”- von maga után Asynn az üreg mélye felé mielőtt én annyit mondhatnák hogy: Fel! Utalva arra az ötletre, ami nemrég motoszkált a sajgó fejemben. E helyett most az indák között vergődő lény mellett az ismeretlen mélység felé indulunk meg. De én váratlanul megtorpanok... A dragzor lány rémülten fordul felém, de én egy sötét pont felé meredek, ahonnan az imént egy tompa ezüstös villanást véltem látni. Gondolkodás nélkül oda vetem magam és a fekete föld felé nyújtom hosszú ujjaim. A tenyerem egy jól ismert tárgy bőrmarkolatához ér, amit mintha az én markomhoz öntöttek volna. Arcomra egy magabiztos mosoly ül ki, még a fejfájásom is elcsitul, ahogy megbizserget az ismerős fémek hidegsége. Egy ugrással ismét a lány mellett termek.
-Menj világítsd be a járatot.- mondtam neki nyugodt hangom, de azért kiszűrődött a szavaimból némi sürgető él is. Asynn kérdőn néz rám, de elindul. Ekkor én a plafon alacsony részébe vágom a fegyverem, majd halk moraj kíséretében kirántom a falból, mire egyre hangosabb zaj közepette jókora kövek szakadnak le belőle, így torlaszolva el köztünk és a szörny között az utat.
~Ez egy darabig visszatartja...- veszem szemügyre a munkám miközben helyére csúsztatom a fegyvereim.
-Most pedig keressük meg Hnuu-t és egy biztonságosabb utat amerre kijutunk...- fordulok a társamhoz, de még be sem fejezem a mondatot a falam megremeg. Valami igen át akar jönni!- ...De minél gyorsabban!- szaporázom meg a lépteimet én is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Hétf. Dec. 14, 2009 9:28 pm

Amindenit, még sohasem volt ilyen rázós élményben részem!, lihegem magamban, miközben próbálok nem arra gondolni, hogy hányféleképpen érhet el minket a halál könyörtelen és végtelen keze.
Aztán egyszerre csak azon kapom magam, hogy egymagam rohanok a szűk járatban.
- Auróra? - kiáltok hátra, mire kisvártatva ismét feltűnik a lány, kezei közt valami ezüstösen csillogó tárggyal, melyet rögvest el is süllyeszt egy biztonságos helyre. Épp rá akartam kérdezni a dologra, amikor is Auróra szánta el magát egy egyszemélyes feladatra. Amint kiadta nekem a dolgom, miszerint menjek előre és világítsam meg a járatot, előkapta igen díszes, ám annál veszélyesebb fegyverét, aminek segítségével képes volt olyan kőomlást előidézni, ami újabb egérutat eredményezett nekünk - mégha nem is sokat.
- Ejha, nem semmi fegyver! - vetem oda elismerően, mihelyst a fényben meglátom a gyönyörűen megmunkált pengét. Ám nem érünk rá ábrándozni, a lény dühösebb, mint valaha és kérdéses, meddig bírja visszatartani a kőfal. Végre kicsit nyugodtabb tempóban indulhatunk tovább Hnuu kereséséért.
A szolidabb tempó felvétele után érzem csak, mennyire megviselt a harc. A szárnyam valóban eltört, minél előbb ki kéne jutnom, hogy valahogy elláthassam. Röpképtelenségem a védtelenség legádázabb érzésével környékez meg. De nemcsak engem ért sérülés a harc során. Szemem sarkából néha-néha rápillantok társamra, akinek arcán még mindig látható az a torz kifejezés, melyet a fejére mért ütés fájdalma okoz. Szörnyen érzem magam a történtek után; az é hibámból kerültünk ekkora csávába és miattam sérültek meg mások - és akár rosszabbul is elsülhettek volna a dolgok.
Hirtelen megállok, amit észlelvén társam, ő is megtorpan.
- Auróra... - kezdem félénk, zavarodott hangon, majd fájón felsóhajtok - Én... nagyon sajnálom. Az én hibám volt, nem kellett volna odarohannom, de... - azonban a mondatot nem tudom folytatni, megbánó tekintetem azonban mindent elárul. Ám félek, hogy ez a húzásom igencsak negatívként hatott épp csak csírázó barátságunkra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Auróra

avatar

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2009. Nov. 02.
Tartózkodási hely : Ardawír birodalma...

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Hétf. Dec. 14, 2009 10:10 pm

Kissé zihálok a sprinttől, de szívverésem hamar megnyugszik, mert szervezetem hozzá van szokva a fizikai megerőltetéshez. Mikor megbizonyosodom arról, hogy a dühös lény hangjai nem erősödnek -ami azt jelenti egyenlőre nem ért a közelünkbe-, így én is lelassítom a lépteimet. Már sokkal nyugodtabb vagyok, hogy ismét az övemen pihennek a fegyvereim. Asynn varázspálcájának halvány fényénél látom, hogy a lány engem néz és az sem kerüli el a figyelmem, hogy az egyik szárnyát sután, kissé eltartja magától.
~Megsérült?- ráncolom össze a szemöldököm, de nem emlékszem rá mikor történt.- Biztos mikor kiütöttem magam…- a sűrű barlangbeli élményem kielemzéséből a lány félénk hangja ránt vissza. Csendben várom, hogy mit akar mondani és érzem a bűnbánatot a hangjában. Nem értem, hogy miért hibáztatja magát, majd mikor elcsuklik a hangja ráteszem a vállára a kezem és barátságosan rámosolygok.
-Ne hibáztasd magad! A helyedben én is így cselekedtem volna.- nézek a lány szemébe, hogy tudja nem hazudok, mert ha Feketegyöngyről vagy Yondarh-ról lenne szó én sem haboznék.- A sárkány szívós lény, főleg ha szellem. Biztos vagyok benne, hogy Hnuu-t jól van.- szorítom meg a vállát picit, hogy biztassam.
-Nem tudnád azzal a foggal visszahívni?- jut eszembe ez az ötlet, ahogy megpillantom a fehér fogat a nyakában.- Egyébként nem vagy fiatal még egy védőszellemhez?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Navarose
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2008. Dec. 05.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   Hétf. Dec. 14, 2009 10:36 pm

Meglepett kifejezés ül arcomra. Úgy gondoltam, megérdemelnék egy hatalmas fejmosást, ehelyett biztató szavak hagyják el Elf társam ajkait. Megszólalnék, köszönetet szeretnék mondani, de egyszerűen nem megy. Félek, ha szóra nyitnám számat, könnyes szavak hullanának ki belőle. Micsoda lány!, gondolom magamban, nagyon szerencsések a barátai. Ha belegondolok, nekem már senkim sincs Hnuu-n kívül - meg azon a gyíkagyú társon, akit éppenséggel keresek.
Nagyon jól esnek Auróra szavai, némi vigaszt és erőt adnak és ami a legfontosabb, tiszta szívéből beszél és az ilyen társakat nagyon tudom értékelni.
De amint másra terelődik a téma, máris egy kicsit feloldódok és végre hangok is elhagyják torkom.
- A koromhoz képest valóban fiatal vagyok ahhoz, hogy Védőszellemem legyen... a sors hozta így - magyarázom - Barátságunk története egy szomorú találkozással kezdődött. Évekkel ezelőtt találtam rá egy tisztáson, szörnyű körülmények között. Talán harcba keveredett egy nagyobb lénnyel vagy ellenséggel, akitől halálos sebet kapott. Testét már nem tudtam volna meggyógyítani, de a lelke még menthető volt. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttam, tudtam, nekünk össze kellett találkoznunk. A saját testemmel egyesítettem a lelkét, ettől kezdve szellemileg és testileg is eggyé forrtunk. De ennek van egy nagy hátránya: bárhol, bármikor legyünk, ha egyikünk megsérül, azt a másik is ugyanúgy elszenvedi - célzásként az utolsó mondatra rápillantok sután tartott szárnyamra.
- A sárkányfog... - kezdem válaszom a másik kérdésre - A sárkányfoggal csak egy bizonyos távolságon belülről tudom visszahívni. Nem tudom, merre járhat, de egy próbát mindenképp megér!
Azzal megmarkolom a sárkányból testéből egyetlen megfogható emlékként megmaradt fogat és ősi szavakat mormogva megpróbálok kapcsolatot létesíteni vele. Érzem, ahogy gondolataim szép lassan elszivárognak a járatokon át, keresve a szellemsárkányt.
Már elég messze járnak gondolataim, amikor is sikerül valamiféle szellemi jelet befognom.
- Megvan! - kiáltok fel, ám amint a szellemi jel elér hozzám, valami baj történik. Éles visongás tör be fejembe, s mint gonosz gondolat, támadja meg elmémet. Felkiáltok, majd azzal a lendülettel térdre rogyok. Vicsorogva küzdök az ismeretlen gondolat ellen, melytől úgy érzem, majd szétrobban a fejem és ez az érzés egyre erősebb lesz és hirtelen forogni kezd velem a világ...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://ardawirharcosai.activebb.net
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Cally: a sivatagi barlangok útvesztője   

Vissza az elejére Go down
 
Cally: a sivatagi barlangok útvesztője
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Darwin útvesztője [Event]
» Sivatagi oázis
» Viccek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ardawir harcosai :: Birodalmak :: Tiantar Besh-
Ugrás: